Tizenkettedik interjú alanyom Fejes Márton az üzleti és portréfotózás nagykövete
Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással és azon belül az üzleti fotózással?
Első képeimet a gimnáziumi évek alatt készítettem el nagybátyám hatására, aki MTI fotóriporterként tevékenykedett. Ezt követően egyenes út vezetett a kommunikáció szakra, és ott is kifejezetten a vizuális kommunikáció területén mélyedtem el. A debreceni és finnországi tanulmányaim után elvégeztem a 2 éves alkalmazott fotográfus képzést.A kezdetben fotóriporterként dolgoztam, majd a 2000-es évek elején, folyamatosan tértem át a céges és rendezvény fotózásra, azaz az üzleti fotózásra.
Akkoriban még olyan keresőszavak, mint imázsfotózás, webshop fotózás, employer branding fotózás, business fotózás nem nagyon léteztek. Nagy kihívásokat állított a fényképészek elé a digitális átállás, és ebben az időszakban éleződtek ki a fotós szakmán belüli generációs különbségből adódó konfliktusok. Meg kellett értenie mindenkinek az offline és online mediumok közötti különbséget, van akinek ez gyorsan bent, valakinek kicsit nehezebben. Jelenleg a debreceni TRILITE Fotóstúdió vezetőjeként dolgozom, és kollágáimmal közös munkánk eredményeként a business fotózás teljes vertikumát lefedjük.
Mi motivál a fotózások előtt?
Elsősorban az motivál, hogy hozzájárulhatok egy cég sikeréhez. Ez engem abszolút motivál. Továbbá az is, hogy bepillanthatok a cégek életébe, mely sok esetben megújulás előtt álló cégeket jelent, s mindezt teszem úgy, mint egy fotóriporter.
A harmadik tényező, hogy a fotózások alkalmával az ügyfelek rádöbbenek a fénykép
erejére, jól eső érzés ezt megtapasztalni.
Hogyan kerülsz "mood"-ba?
Egy jó presszó kávéval ��. Oké, a viccet félretéve az ügyfelekkel mindig előre leegyeztetjük az igényeket, optimális esetben előre bejárjuk a helyszínt, ez segít a felkészülésben és a ráhangolódásban. Egy jó felkészüléssel sokkal hamarabb mood-ba kerülök, és ez érezhető lesz a fotók minőségén is.
Szoktál-e improvizálni?
Visszakérdezek. Van olyan fotós, aki nem improvizál? A fotózás egy kreatív műfaj, ugyan
követjük a fotózás szabályait, figyelünk a kompozícióra stb., de nem lehet úgy
standardizálni, mint egy gyártósoron előállított termék esetén. Talán beszéljünk inkább a “fotós standup” műfajáról. Hiszen az ügyfelek sok esetben nem csak a jó fotót várják tőlünk, hanem egy jó élményt is. A fotós személye, gyakorlata, rutinja nagyban hozzájárul az emlékezetes hangulat megteremtéséhez, így a végtermékre tekintve az ügyfél egy sokkal komplexebb szolgáltatást kap. Nem túlzás azt mondani, ha a fotózáson negatív élményt él át az ügyfél, akkor a fotót sem fogja jónak tartani, még ha szakmailag meg is állja a helyét.
Mi a kedvenc részed a fotózásban?
Elsőre azt mondtam volna, hogy amikor az ügyféltől az hangzik el, hogy nem is gondolta
volna, hogy náluk ilyen képeket lehet készíteni!”. De amikor kicsit jobban belegondolok,
akkor az egész fotográfia folyamat nagyon fontos nekem, ideértve a részletes felkészülést is, mely megteremti az alapot a nyugodt fotózáshoz. Így lesz lehetőség az improvizálásra is.
Melyik a legkedvesebb emléked?
Az egyik legemlékezetesebb emlékem az, amikor a cég elfelejtette, hogy a fotózást
megrendelték és a helyszínen mindent improvizálni kellett. Így született például koktél
ablakmosó folyadékból és öblítőből. Jól sikerült az anyag, de ehhez az kellett, hogy ők is
200%-osan segítőkészek legyenek. Másik kedves emlékem, hogy van olyan ügyfelünk, aki évek óta használja a fényképanyagunkat, melyek a mai napig is időtálló.
Volt olyan alkalom, amikor a cégnél nagy meglepetésünkre hidegtálakkal, üdítőkkel vártak minket. Úgy készültek a fotózásra, mintha egy ünnepnap lett volna.
Igazi öröm látni, hogy az adott cég évekig büszkén használja a fotóimat, majd, amikor
megújulásra szorul a képanyag, akkor engem hívnak, hogy készítsek nekik új fotókat. Portréfotózás és társai 12.0...
fotó: Fejes Márton
Comments